élet

Az én világválogatottam

Dante tudta.


Vagyis hogy az ember életútjának felét elérni, ama rettentô küszöböt átlépni nem jelent egyebet, mint hogy már nem élünk annyit, mint eddig, vagyis mostantól kifelé jövünk a világi idôbôl, és ez borzasztó. S ha az ember így leend, egyszer csak azt mondja magának, na de jól van, na de azért a csapatot, az én csapatomat még összeállítom, és mostantól fogva velük játszom. Néhány napja, az emberélet felének túlonti oldalán szorongva összeállítottam a válogatottamat. Mert ahogy mondva van, kell egy csapat. Jelentem, a csapat megvan. S nyugodtan kijelenthetem azt is, hogy roppant szigorú mércével mértem, összevetettem rutint, pillanatnyi formát, lelkesedést és akaratot. Az én világválogatottam tehát a következô.