A vonal alatt

KOVÁCS ESZTER: Szív Ernõ prózájáról

Szív Ernõ és az írás hatalma


A vonal alatt címû prózakötet elsõ oldalán Szív Ernõ hírlapíró a Tiszát bámulja a redakció emeleti ablakából. S ez persze közel sem azt teszi, hogy Szív Ernõ újságíró a Tiszát bámulja a szerkesztõség emeleti ablakából, az automobil meg az autó sem ugyanaz, ugyebár. Az autó az csak autó, semmi különös, az automobil viszont komoly valami, egyedi, különleges és tiszteletet parancsoló. ("- Hallottam, újságíró lettél. /- Hírlapíró - mondta Szív Ernõ." Vagy máshol: "- Hírlapíró vagyok - mondta Szív Ernõ. /- Jól keresõ újságíró - mondta a rabló és felemelte az öklét.") Nem csupán arról van szó, hogy az automobil az autó régi megnevezése, a hírlapíró meg az újságíróé, hanem hogy a más névnek más a denotátuma is, a régi név használatával ily módon elõhívódik a régi denotátum, annak minden konnotációjával. Ez érvényes a fenti kötet régies szóalakjaira is: a század eleji megnevezések elsõsorban a szorosan hozzájuk tapadó, régi denotátumokat fogják eszünkbe juttatni, ugyanakkor - mivel jelenkori a szöveg - a maiakat is, s a kettõ együttes, meglehetõsen kontrasztos konnotációiból fog összeállni a szövegen belüli jelentés.