A Black Júlia

(Az előző rész tartalmából: Szív Ernő 1849-ben az Ash and Dust Foundation megbízásából az Újvilágba, Hearttownba utazik. Feladata, hogy visszaszerezze az ellopott Black Júliát, melyről fogalma sincsen, micsoda. Hearttown könyvtárosa elárulja neki, hogy a Black Júlia pornográf versek gyűjteménye, méghozzá egy helyi szépség, Miss Thompson tollából. A vallomás után a könyvtárost orvul lelövik.)

Bayer seriffnek sunyi képe volt, pedig az arcát rendesen felpuffasztotta az alkohol. A seriff Sam bácsit bámulta, aki éppen a kordéjára húzkodta a könyvtáros megnyúlt holttestét. Rövid volt a kordé, a könyvtáros lába lelógott a kocsiról. Szív jól megnézte a könyvtáros cirádás csizmáját. Sam bácsi intett, a másik kezével pedig igyekezett eltakarni a lopott könyvet, majd elzörgött a tetemmel. Sam bácsi tehát lop.
- Azt hiszem, helyettesítenie kell - szólt a seriff arra téve egyértelmű utalást, hogy Szív a későbbiekben vállalja Hearttown könyvtárának vezetését.
- Ha maga is tag lesz, seriff - bólintott Szív.
- Baromság! - dünnyögte Bayer, s közel hajolt Szívhez. Szeszszagú volt a lehelete, de lókolbászt biztosan nem evett. - Ilyesmivel jobb, ha nem viccelődik!
- Nem vicceltem - mélázott Szív. - Lépjen be a könyvtárba, seriff. Mutasson példát. Százak fogják követni.
- Igen, azonnal hátba lőnének - vigyorgott a seriff.
- Én nem lehetek itt könyvtáros - ellenkezett Szív -, egy könyvtár irányítása kötött munkaidővel jár, ráadásul télen a tűzifát is nekem kellene vágni.
- Akkor tart nyitva, amikor akar - bólintott a seriff, és a sunyi képe még alattomosabbnak tűnt.
Viszont ez nem hangzott roszszul.
- Azt hiszi, a Patterson fiúk könyvtári tagok voltak?! - a seriff csikorogva nevetett. - Csak kölcsönöztek, maga idióta! Ez a hely itt - a könyvtárra mutatott - rosszabb, mint a pokol. Majd meglátja!
A seriff a lovára pattant, és elvágtatott. Szív eltakarította a könyvtár elől a lószart, mert Sam bácsi gebéje és a seriff musztángja is itt érezte szükségét az anyagcsere lebonyolításának, visszament az épületbe, kidobta a maradék lókolbászt, és felmérte az állományt, megnézte, mit lopott Sam bácsi. A könyvtáros paradicsomszagú vérét föltörölte, majd az emeleti részen berendezkedett. Egy ír állólámpát helyezett az ágya mellé, s talált félig használt kínai füstölő pálcikákat is. Aztán elballagott a kocsmába.
A kocsmárost Brownnak hívták, félszemű volt, s azt állította, hogy ő úgy félszemű, hogy a vak szemével lát, s az éppel világtalan. A kocsma sarkában túlfestett, hízásnak indult lányok ültek, Margaret, Kate és Heidi, ez utóbbi lányt, Szív már tudta, háromszor rabolták el, de mindig visszahozták. A férfi ilyen, próbálkozik, és nem érdekli egy másik férfi tapasztalata. A leggonoszabb nő is könnyen talál magának új férjet, de a gonosz férfi nehezebben lel új feleségre. Szív a fejét ingatta. Ez marhaság. Egy gonosz férfi is könnyen talál magának új feleséget. Margaret nagy volt, a mosolyából ítélve buta és jószívű. Kate magyar volt, ennél többet érdemes mondani. Heidi az egyik, városalapító német telepes egyenes ági leszármazottja volt, és amikor Szív végzett a rántottájával, a lány odasündörgött mellé.
- Ne raboljon el, Mister - suttogta. - Meg fogja bánni.
- Köszönöm, hogy figyelmeztet - nyelte le az utolsó falatot Szív, s Heidi pufók arcába pillantott. - Ígérem, nem rabolom el. Talán csak végszüksége esetén.
- De csakis akkor - mosolygott a lány, s a haját igazgatva visszacsámpázott a sarokba, hol súgni-búgni kezdett a többiekkel. Néhány perc múlva az ivóba rontottak Mr. Bell bőrnadrágos, cirádás csizmájú, fegyveres, borostás emberei, tucatnyi kemény legény. Hangosak voltak, neveletlenek, belekötöttek Szívbe is. A lába elé köptek, az egyik beleivott a poharába. Úgy fintorgott, mint akinek aludttejbe ért a nyelve.
- Mi a fészkes fene ez?! - köpködött a fickó.
- Fehér bor a Rajna mellől - bólintott Szív, arra gondolt, a tag talán nem tudja eldönteni a connecticuti szőlő és a rajnai rizling különbségét. De a fickót nem is a bor érdekelte.
- Ki a lófasz vagy te, barátom? - hajolt előre.
Szívnek eszébe jutott a lókolbász. Ettől egy kissé ideges lett.
- Az új könyvtáros - mondta.
Csend lett. Mindenki őket nézte. A tagbaszakadt fickó hátratolta a kalapját, a homlokát vakargatta.
- Azannya krucifiksz! - dünnyögte, majd megszelídülve ballagott vissza a társai közé. Szívet most már senki sem háborgatta. Késő délután volt, amikor kilépette az ivóból. Miss Thompsonhoz tartott.
A kisasszony valaha igazán vonzó nő lehetett, s voltaképpen az volt most is. Szív különösen kedvelte a női életkornak ezt a tágas és érzékeny pillanatát. Már fárad a rendszer, de még mindent elbír, a szarkaláb dísze a tekintetnek, s az állon megcsillanó melankólia ékszere az arc fényének. Úgy megy le a Nap, hogy egy pillanatra mindent láthatsz, minden hiábavaló vágyat és álmot. Szív arra gondolt, hogy Miss Thompson hasa biztosan illatos. Tudvalevő, hogy a női has kétfelől nyer jellegzetes illatot, először is az öl irányából, másfelől pedig a mellek lankái felől ereszkednek alá a tejszagú párák, s gyakorta komoly dilemmát okoz, amikor a férfi a nő hasára akarja fektetni az arcát, mert nehéz eldönteni, melyik irányba helyezze, lefelé essen a tekintete, vagy inkább felfelé. Semmi kétség, Thompson kisasszony könnyű ujjal rajzolt bele Szív egyébként is élénk fantáziájába.
- Tudom, uram a Black Júlia miatt van itt - bólintott a kisasszony, s nyomban a lényegre tért. - Tudja, hogy az egész város magáról fecseg?! A könyvtáros, az a barom, nyilván azt állította, hogy a Black Júlia disznó verseket tartalmazó könyv. A fickó megérdemelte a sorsát, ezúton is köszönöm, hogy végzett vele. Továbbá biztosítom, uram, a Black Júlia a legkényesebb ízlés próbáját is kiállja.
- Ön írta a könyvet, Miss Thompson? - kérdezte Szív, és arra gondolt, hogy inkább úgy helyezné az arcát Miss Thompson hasára, hogy a tekintete lefelé essen. A déli szelek melegebbek és súlyosabbak. S vajon kinek állt érdekében azt terjeszteni, hogy ő, Szív ölte meg a könyvtárost?!
- Nem árulhatom el - szólt Miss Thompson, és elpirult.
- A könyvért már loptak, öltek - jegyezte meg Szív.
- És ez még csak a kezdet - suttogta a kisasszony, és megfogta Hearttown újsütetű könyvtárosának a kezét. Sokáig ültek így, ráadásul valóban naplemente volt. Kolompoló, nagyokat bődülő tehenek vonultak a kertek alatt.
- Miss Thompson, például önt zavarja, ha beszélgetés közben az ajkait nézik? - kérdezte Szív.
- Úgy érti, nem az érdekli a partneremet, hogy mit mondok, hanem hogy mivel mondom? - szólt Miss Thompson.
- Úgy értem, diskurálnak Önnel, egy férfi, hallja magát, élvezi a szavait, viszont közben mindenfélére gondol. Arra vagyok kíváncsi, észre lehet-e ezt venni. Látható, hogy egy férfi másra is gondol, nem csak a szavak értelmére, melyeket Öntől hall?
- Ilyenkor a férfi a verseimre gondol? - kérdezte halkan Miss Thompson.
- Azokra is - bólintott Szív. - Előbb a verseire, de aztán a hasára is. És aztán újra a verseire.
Hallgattak egy kicsit, Miss Thompson ujjai remegtek.
- Amikor egy férfi beszél hozzám - szólt végre Miss Thompson -, én arra gondolok, hogy közben ez a férfi mit gondolhat rólam. Uram, ez ilyen egyszerű. Ha nem látom magam benne, megfagyok, és ölni is képes vagyok. Mindenre képes vagyok. A legnagyobb szörnyűségtől sem riadok vissza. Ha érti, mire célzok.
S mert Szív bólintott, Miss Thompson hálás mosollyal állt fel.
- Találja meg a Black Júliát - mondta.
Szív később visszament a fogadóba, nyomban csend lett, ahogy belökte a lengőajtót, pedig Mr. Bell kőarcú gyermekei már alaposan eláztak. Ivott egy pohár fehérbort, aztán hazasétált, a könyvtárba. Leült az ágyára, és igyekezett átgondolni a dolgokat.
Az Ash and Dust Foundation hívta ide, Mr. BlackBlack bízta meg azzal, hogy kerítse elő a Black Júliát, melyről legalább annyi tudható, hogy költeményeket tartalmazó könyv. Pornográf könyv, esetleg nem az. Miss Thomspon hazudik, soha nem írt verseket, de a hasa valóban gyönyörű lehet. Sam bácsi, a sírásó, nem analfabéta, tud olvasni, olyan könyvet lopott, amelyben nincsenek képek. A seriff puffadása viszont igaz. A lókolbász is igazi volt. No, és mi a helyzet a Patterson fiúkkal, akik a könyvtáros szerint kikölcsönözték a Black Júliát, és nem hozták vissza?!
Legalábbis a könyvtáros ezt állította.
Szív éjszaka arra riadt, hogy valaki ólálkodik a könyvtár körül. Kibiztosította a fegyverét, a bejárathoz lopódzott. A másik ott lélegzett közvetlenül az ajtó másik oldalán.
- Kölcsönözni szeretnék, Mister - suttogott a sötétség.
- Előjegyzem - válaszolt Szív.
- A Black Júliát szeretném kikölcsönözni, Mister - suttogták.
- Milyen névre? - kérdezte Szív.
Sátáni kacaj hallatszott, arra lónyihogás válaszolt, majd trappoló paták dobogása veszett bele az éjszakába.
Szív fáradtan ébredt. Arra gondolt, Mexikóban vagy Kaliforniában könnyebb a könyvtárosok élete. Délelőtt kilovagolt a Gúnyos Szurdokhoz. A Patterson testvérek itt éltek egy farmon, alkalmi munkákból tartották fent magukat, fát vágtak, tehenet és lovat billogoztak, kerteket gondoztak, és nem sikerült megházasodniuk, mert nagyon sokáig élt az anyjuk, a világ legpuritánabb asszonya, aki magán kívül minden nőt gyűlölt. Teresa mama tavaly halt meg, a banyára ráomlott a télre felhalmozott tűzifa halma, talán nem is véletlenül, s a megkönnyebbült fiúk azóta kipróbáltak mindent, amitől eddig tiltva voltak, ittak, böfögtek és káromkodtak, kurvákhoz és könyvtárba jártak, bár kissé nehezen ment a pótlás, Frederic Patterson hatvankét, fivére, Jack, hatvannégy esztendős volt már. S voltaképpen fiatalon haltak meg. Ott feküdtek a Patterson-ház szélfútta, poros udvarán, szívük felett golyónyomok, arcukon ábrándos mosoly. Talán jó volt nekik. Úgy haltak meg, mint igazi férfiak, pisztolypárbajban, igaz, Fredericnek ellőtték az alsó álkapcsát is, s ettől kissé vadabb lett az ábrázata. Jack ujjai között papírlapot lobogtatott a szél. Szív körbenézett, a sövényen túl puszta vidék terült. Csak a szél fütyült, s a forróság remegtette a horizont kék vonalát. Legyek dongtak a hullák körül. Szív lehajolt, kivette az írást Jack ujjai közül.
"A pokol nem mozdul, csak vár rád. S te minden földi pillanatoddal közelítesz felé!"