Darvasi László: A Háromemeletes Mesekönyv - kötetbemutató a szerzővel

Mit keres egy mesekönyvben a Magyar Történelem? Szólhat-e egy mesekönyv önmagáról, helyet cserélhet-e az írójával? Hol van a világ legjobb helye?
Darvasi László a Trapiti-könyvekben és a Pálcika-történetekben már bebizonyította, hogy ért a gyerekek nyelvén. Most, A háromemeletes mesekönyvben egy folyton kérdezősködő kisfiú keresi a válaszokat. A segítségére vannak a földszinten lakó pupákok, a Tanító néni az első emeletről, a másodikról személyesen a Magyar Történelem, hogy minden titokra fény derüljön a harmadikon, ahol a mesekönyv írója is lakik. De miféle zajok szűrődnek át a padlásról?

– Most meg mi van?!
A kiáltás után csönd lett. Milyen furcsa kiáltás volt. Kicsit rekedt, kicsit füstös. Aztán meg krákogás. És csönd. Senki sem válaszolt, semmi sem moccant. Levél se rezdült. Ugyanis egy szobában harsant föl a rekedt kiáltás. Mégpedig egy dolgozószobában. Az enyémben.
– Hé, hó, halihó! – kiabált valaki újra.
– Mi ez?
– Mi van itt?!
– Mi ez az egész?
Óvatosan végigsimítottam az első lapon:
– Elkezdődtél, öregem.
– Na várj csak, én?
– Igen, te.
– Ki vagyok én?!
– Egy mesekönyv vagy.
Ezen egy kicsit elgondolkodott.
– Miért vagyok én mesekönyv?
– Igazad van. Lehetnél telefonkönyv. Vagy számlakönyv. Vagy takarékbetétkönyv. Nyereménybetétkönyv. De nem az leszel. Te mesekönyv leszel.