Darvasi László: Trapiti és a borzasztó nyúlrészlet

Kovács Lajos, a gonosz feltaláló

A gonosz feltalálók külön csoportot alkotnak a feltalálók amúgy is népes, bár nem mindig sikeres táborában. Kovács Lajosnak gülü szeme volt, az egyik füle nagyobb, mint a másik, és valóban a ritka gonosz feltalálók közé tartozott. A fővárosban élt, és a szomszédjai egyáltalán nem sejtették, miféle gazságokon töri a fejét. Kishgyereknek Kovács Lajos is olyan volt, mint bárki más, néha kedves és szófogadó, máskor meg rosszcsont. Hátulgombolós korában szerette a tejbegrízt, a gömbnyalókát meg a lendkerekes játékautót, mint a többi hasonló korú gyerek. Ám húszévesen, amikor egy langyos őszi délelőttön megbüntette egy kalauz, aztán néhány perc múlva letojta egy
kismadár, majd alig tett néhány lépést, máris halálra rémisztette egy vadul bömbölő, Mókás nevű spániel, végül pedig hosszas sorban állás után éppen előtte vették meg az utolsó lekváros fánkot, nos, ekkor Kovács Lajos eldöntötte, hogy visszavág a világnak, és gonosz, nagyon gonosz feltaláló lesz. Mindenféle üvegcséket, porokat és löttyöket vásárolt, s felépített egy fantasztikus laboratóriumot. Állatokon is végzett kísérletet, például harapós kutyákat próbált a tekintetével elaltatni. Milyen felemelő érzés volt, amikor addig bámult egy öreg palotapincsit, míg végre a kutya elaludt, és két napig fel sem ébredt. Hosszas nélkülözés és meg nem értés után végre sikerült feltalálnia a kék bogyót, amitől igazi feltaláló lett. A csodálattól megborzongva bámulta a kék X2-daing-futty bogyót, aztán bekapta. Ám Lajos ettől még nem lett gonosz. Feltaláló lett, de nem olyan, aki bajt hozó szerkezetek és aljas masinériák megalkotásával tölti az idejét. Lajos tehát tovább dolgozott, és hosszas kísérletezés után végre felfedezte a fekete X2-daing-fitty bogyót, amit mézes porcukorral kellett bevenni, annyira keserű volt. Kovács Lajos bevette a fekete bogyót, a fülei még nagyobbak és még elállóbbak lettek, az orra szaladgálni kezdett az arcán, felugrott a homlokára, végigfutott a tarkóján, megpihent az egyik fülén, leesett az állára, aztán visszavánszorgott a helyére.
- Brrr, hrrr, ööööhhh - hörögte boldogan Lajos. A gonoszság ereje átjárta minden porcikáját, a nagylábujja is gonosz lett, nem beszélve az orrából kikandikáló szőrszálakról, és egyéb durvaságokról. Beszerezte a gonoszság szakirodalmát, valóságos könyvtárat gyűjtött össze a gonosz masinák, sunyi elképzelések és rosszindulatú tevékenységek irodalmából. Ilyen könyvei voltak: Hogyan rontsam el? Kis hazugságok, nagy hazugságok; Rosszak gyakorlati kézikönyve; Nagyon modern aljasságok; Hogyan legyek alattomos? Amit nem lehet elrontani, azt is el lehet
rontani! Szégyent hozni másokra! Hogyan védekezzünk a szeretet és a jóság ellen?
Kovács Lajos a munkának szentelte éjjelét és nappalát. Dolgozott, kitalált, feltalált, előállított és megalkotott. Rengeteg rosszindulatú, sunyi találmánya volt, ezekre főként a fővárosi alvilág kétes
alakjai tartottak igényt. Ilyen kezdeti találmánya volt például a beázó esernyő. Pityeregni kezdett az ég, elővetted az esernyőt, szépen kinyitottad, a fejed fölé tartottad, de csak akkor fogtál gyanút, amikor zuhogni kezdett. Mert
ugyanúgy ömlött rád az esővíz, mintha nem is lett volna esernyőd! Lajos igen büszke volt a kézen maradó kesztyűre: gyanútlanul felhúztad, és aztán évekig nem vehetted le. Még nyáron sem! Elmentél a strandra, de rajtad volt Kovács Lajos gonosz kesztyűje. Elég furcsán néztél ki így úszás vagy pingpongozás közben. Egyszer egy sakkozónak küldte el az ellenfele, szegény kesztyűs sakkozó soha többé nem győzött. Igazi sunyi találmány volt a fejre olvadó sapka is. Néhány percnyi viselet után szétolvadt a fejeden, piros, kék és sárga szövetfolyócskák futottak végig az arcodon, és hajad csomókban ragadt össze. Lajos feltalálta a magától felboruló poharat is. Teletöltötted narancslével vagy limonádéval, és arra gondoltál milyen jó lesz meginni, már nyúltál érte, mire a pohár egyszerűen felborult. És nem lehetett olyan gyorsan odanyúlni, hogy ne boruljon fel. És az ordító ágy?! Teljesen átlagos kinézetű, kényelmes ágynak tűnt, ám éjszaka, a legmélyebb álmodban egyszerre felordított, hogy:
áááááááá! Ki kell emelni Kovács Lajos találmányai közül a gonosz tollat, ez már igazi gonoszsági csúcstechnológia volt. Az ember azt akarta írni: "kedvesem, hogy vagy, szép vagy, szeretettel gondolok rád", mire a toll azt írta, hogy "te hülye, hulljon ki az összes fogad, majomkirályfi, majomkirálylány", satöbbi. Ráadásul a levélírónak fogalma sem volt a dologról, ő úgy hitte, azt írta: "gyere el vendégségbe, nagyon várlak", ezt is olvasta vissza, holott a gonosz toll éppen az ellenkezőjét rótta a levélpapírra: "akkor lássalak, amikor a hátam közepét, te birkamaki"! El lehet képzelni, miféle galibákat és sértődéseket okozott a gonosz toll. Kovács Lajos általában nem félt semmitől, de néha
mégis arra gondolt, jó lenne, ha nem lennének nők és lányok. Jó, az öreg néniket még kibírja valahogy, de a fiatal nénik és a lányok láttán határozottan kellemetlen érzése támadt. A nőkkel egyáltalán nem szimpatizált Kovács Lajos,
egyszerűen félt tőlük. Ha hozzászóltak, remegni kezdett a keze, és dadogott. És izzadság ütött ki a homlokán.
A főművén éveken át dolgozott. Egy idő után minden egyéb ötletét elhanyagolta. Végül egy szép tavaszi napon elkészült. Zöld ruhákban pompáztak a fák, banánszállító teherautók pöfögtek a fővárosi utcákon,
jó, tovadübörgött néhány fügeszállító kamion is, de Kovács Lajost ez egyáltalán nem érdekelte. Minden idők
egyik legsunyibb találmányával lett készen! Íme hát a főmű! Hohó, a gonoszsági csúcsmunka!
Az aljasság csimborasszója!
Ott volt előtte az asztalán, és ahogy Kovács Lajos bámulta, érezte, hogy megérte minden nélkülözés. Örökre beírta magát a rosszak nagykönyvébe! Boldogan sóhajtott, megsimogatta a találmányát, majd felhívta az
alvilág telefonközpontosát.
- Na, figyelj ide, fiam, tájékoztatást kérek arról,hogy készül- e komoly összeesküvés valahol - kérdezte Kovács Lajos a
központostól.
- Milyen alapon érdeklődsz? - pimaszkodott a fickó
- Azon az alapon, hogy tehénné változtatlak, ha még egy felesleges kérdést felteszel. Kovács Lajos gonosz feltaláló vagyok!
- Miért változtat tehénné, kedves Kovács Lajos?
A feltaláló erre megnyomott az asztalán egy fekete gombot.
- Mú, mú, mú! - bőgött a telefonközpontos.
- Én kérdezek, te teljesíted, érted, fiam?
- Mú, mú!
Kovács Lajos megnyomta a fehér gombot.
- Tehát én kérdezek, te pedig válaszolsz, apafej, ha nem akarsz tehéntelefonos lenni életed végéig. Nagyszabású, igazán gonosz szövetkezésre van szükségem! Nem kis sunyikra, picike rosszakra! Kik készülnek nagy rosszaságokra mostanában? A vonal másik végén vad lapozgatás hallatszott.
- Igen,
kedves Kovács Lajos úr, tudomásunk van egy ilyen piszok tervről, egy elég gonosz tervről.
- Egyedül dolgozik a tag?! - kérdezte izgatottan
Kovács Lajos.
- Ezt sajnos akkor se árulhatom el, Kovács úr, ha
varangyos békává változtat. Tőle kell megkérdezni. De a gonoszság garantált! -hangsúlyozta már nagyon tisztelettudóan a telefonközpontos.