Warning: mysql_fetch_assoc() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /var/www/clients/client2/web15/web/engine.php on line 157 Ha jönnek a fiatalok - Írólap | Darvasi László

Ha jönnek a fiatalok

Ez a történet úgy kezdôdött, hogy egyszer elutaztam külföldre, s ott maradtam néhány hónapig. Mire visszaértem, jött a csapatba két fiatal, szép férfi. Öltözés közben elnéztem a testüket, semmi fölös lerakódás, arányos alkatok, nem ôszült a mellkasuk és hónaljuk se, értettem a lányokat, értettem én akkor nagyon. Mi meg már közelebb a negyvenhez, iszonytató küzdelmet folytatva a derék körül sokasodó paplannal, melyet a nép egyszerûen csak úszóguminak vagy lökôizomnak nevez. Volt még némi tekintélyem, igaz már nem sok, mindenesetre ezen az elsô meccsen úgy álltam vissza a megszokott posztomra, mintha mi sem történt volna. A szempillám se rezzent, amikor hatan maradtunk a pályán, s a többiek azon tanakodtak, hogy ki a felesleges, ki lesz a csere.
A kedves édesanyátok megy le, de nem én.
Már történik is a játék, és nyomban az elsô sprint után elszakad a levegô fonala. Közben látom ám, hogy a fiatalok olyan ügyesek, mint a frissen élezett török kések. Annyira ügyesek, amilyen ügyes én soha nem voltam. Soha nem tudtam például olyan drámaian hisztizni, ahogy ôk csinálják két kihagyott helyzet, egy elrontott csel után. Gyors, vad és kemény a játék, az összeesés kerülget, mégsem kérek cserét. Azt már nem. Énnekem itt helyem van, én tíz éve játszom ebben a csapatban, én hóban és fagyban is itt voltam, én már akkor is biztos kezdô voltam, amikor a fiatalok a papírcsákót tanulták Klári néninél gyakorlati foglalkozáson. Nos jó, látom, támadás indul, üres a jobbszél, hát meglódulok, mint egy szomorú domb. Hanem két-három lépés után olyan furcsa lesz minden, a világ, hogy van-e Isten, szerelem, halál, bûn és bûnhôdés, lassítok tehát és megállok, és egyszerre tarkón csiklandoz a kuncogás a partvonal mellôl.
Tanulószobás kisdiákok nézik a meccset szokás szerint.
Mi a jó édes búbánat van, gyerekek?
Eztet keresi bácsi?
Odanézek, és hát azt látom, hogy futás közben kiesett és elgurult a szívem. És most ott verdes a kis pimaszok elôtt, véres kismadár, pamacs, haldokló mókus, amit akarunk, József Attila.
Na, passzold csak vissza, öcsike.
És az öcsike visszapasszolja, mire én helyrerakom a szívem, be a bordák közé, és okosan mozgok tovább, mert látom, hogy létszámfölényben vagyunk, és a gólszerzés szempontjából bizony az enyém lenne a leghelyesebb pozíció. Csak át kellene fordítani a struktúrát, vagy mit. De a fiatalok nem fordítanak, csak egymást nézik, egymást figyelik, egymást keresik, és hopp, oda a helyzetnek. A fenébe is! Még háromszor dadogok el a jobb oldalon, háromszor vagyok olyan tisztán, mint a délelôtti fény, de ezek egyszer sem fordítanak. Szeretem ôket. Fiatalok. Sok könnyû, mozgékony és ravasz hús, elnézni, hogy nem fordítanak, és megcsinálják úgy is.
Hogy néha bejön, máskor meg nem jön be.
Bejön, vagy nem jön be, de nem fordítanak.
Hanem a negyedik elfutásnál már észhez térek, megállok félúton, vakarom a fejem, és azt mondom, csak úgy, magamnak: Édes öregem, ezek nem vesznek be.
Nem veszik be, bácsi, kuncognak a partvonal mellôl.
Kuss öcsike, eriggyé a tanulószobába!
Amikor nem veszik be az embert. Itt vannak a fiatalok, szépek és ügyesek, és már nem vesznek be. Ôk tudnak, én csak szeretek. Nem vesznek be. A dolog ennyiben nem maradhat. Kicsit elôrébb tolom magam, önkényes ügy, de ezt most meg kell tenni, szóval elôrébb lépek, föl a középpályára, s elkezdek robotolni. Öreg jobbágy, Bence, a Gregor Jadvigánál, hol kiesik a szívem, hol nem. A tüdôm, mint valami angyali szárny kilobog a hátamból, kezdôdô visszér duzzog a bal vádliban. Azért is! Labdát szerzek, szerelek, indítok, futok, szerelek. Ha jöttek a fiatalok, az ember védje meg a helyét. De amikor például kihagyok egy helyzetet, az egyik fiatal nem szól semmit, csak csinál egy Albert-figurát, néz rám, és a tekintetében Taigetosz lesz. Újabb labdát szerzek, na jó, inkább hozzám pattan, de azért kiütöm jobbra, igen, én bezzeg kiütöm, ezek meg, mondom, a fiatalok, letudnak egy nagyon gyors kényszerítôt és bekúrják. Gól. Összepacsiznak, mintha gyôztes választás után. Állok, tartom a mellkasom, ki ne essen a dobogó hús, végtére is tôlem indult az egész.
Köszöni valaki?
Nem köszöni senki.
Mondja valaki, hogy jól van, rendben van, izé?
Nem, nem mondja senki.
A meccs után négykézlábra ereszkedem az öltözôben és szelíden öklendezem. Nem is az, hogy hányni vagy nem hányni, hanem hogy jó lett volna még élni. Élet. Dekázni a ház elôtt, nyáron Korfura mennénk, be kell fejezni a regényt, szeretem a sört is, meg aztán a fiam. Viszontlátásra. Köszönöm szépen. Az egyik fiatal eltapicskol mellettem, mi van öreg, rosszul vagy.
Hülye vagy, én így szoktam vetkôzni!
S ahogy ezt kimondom, megint kiesik, magam alá toccsan a szívem. Na ezt azért már nem. Ezek ne lássák meg a szívemet egy meccs után! Hányni, bepisálni, becsinálni, haldokolni azt igen, de a szívemet meccs után meg nem mutatom. Tabu. Hát gyorsan a verdesô pamacsra fekszek, szívecském nyugodj meg kérlek, nyugodj meg.
És ekkor odatapicskol egy másik fiatal is, könnyû derékkal hozzám hajol, s megütögeti a hátam.
Jól van, öreg, ügyes volt.
Azt mondta, ügyes.
Édes öregem, ezek megdicsértek.
A kicsi állat megbolondul alattam, ki akar ugrani, a fiatalok meg prüszkölve diskurálnak a tus alatt.
Jójáccottál, és én?
Nyugodj meg szívecském, suttogom, motyogom, hörgöm, és eszembe jut, hogy tíz évvel ezelôtt én is így jöttem be az akkori öregek közé, és aztán gyorsan ki lettek túrva néhányan, el lettek felejtve, nem lett szólva nekik, hogy meccs van, meg lettek pacsizva meccs után, hogy ügyes voltál, Béla bátyám, utánuk lett gurigázva egy nyugtalan, vörös húsocska a sajtóbüfébe, hogy: Pista bátyám az öltözôben felejtetted ezt az izét.
Nekitámasztom a homlokomat a hideg kônek, és közben azt suttogom, jól van, minden rendben van, szeretünk.
Fel fogunk állni, öcsike, suttogom a szívemnek.
Fölállunk, érted?
És szép lassan, hogy el ne hányjam magam, hozzákezdek a mozdulatsorhoz.

Warning: Unknown: write failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0 Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/www/clients/client2/web15/tmp) in Unknown on line 0