Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?Szív Ernő álnéven

Szív Ernő, az érzékeny tollú és lelkű vidéki zsurnaliszta – Darvasi László alteregója – nem csupán a címben foglalt kérdésre, hanem az élet számos más, jelentéktelennek tűnő, tehát nagyon fontos kérdésére keresi a választ ebben a könyvében. A kötet leghosszabb írása, A berlini fekete füzet barátja, Bakó András szegedi költő életének utolsó hónapjait örökíti meg, ám az ez után sorjázó rövidebb darabok is a megismételhetetlen élet pillanatairól, nőkről és férfiakról, szerelemről és szeretetről, otthonosságról és idegenségről szólnak. „…ezek az írások a századelő gazdag tárcahagyományával lépnek párbeszédre, stiláris mívességüket, a hang ráérős kedélyességét onnan eredeztetik. Még eleven bennük a polgári (újság)írólét iránti nosztalgia; egy olyan világ emlékezete, ahol az emberek még tudnak sétálni, ahol a történetek tiszták, átláthatók és érzelmesek, ahol az ég órákon át önfeledten bámulható, a könyvtáros kisasszony elszánt kitartással elcsábítható, s – legfőképpen – ahol a hírlapírónak rangja, méltósága és becsülete van.”
(Keresztury Tibor, Népszabadság, 1997. augusztus)