KOLTAI TAMÁS: Lelke kapitányaDarvasi László: Störr kapitány - Radnóti Színház

Füst Milán majdnem Nobel-díjas regénye, A feleségem története olyan tudatregény, amely írójának közismert, bár sajátlag nem a nevezett mure vonatkozó kifejezésével "lelke színpadán" játszódik le. A feleségem története egy féltékenység története. A feleségem története egy szerelmi kapcsolat szenvedélyes és kínzó története. A feleségem története a se veled, se nélküled története, ami a Catullus-drámában is meg van írva. Annak sincs több köze a latin költohöz, mint Störr kapitánynak a tengerhez; pontosan ugyanannyi van: az odi et amo (gyulölöm és szeretem) érzelmi örvénye, mely lehúz a mélybe. .
A feleségem történetében a kapitányság, a hajó, a tenger, a tengeri vihar és az összes többi csak staffázs. A tenger csupán a távolságot érzékelteti, ami két ember között létrejön. Ez a távolság abszolút és relatív. Störr kapitány akkor van a legtávolabb Lizzytol, amikor mellette van. A hétpróbás tengeri medve nagy biztonsággal áll a lábán és a fedélzeten, ha vihar támad, de Lizzy piperetükre elott kisiklik alóla a talaj. Föltalálja magát bármely kiköto bordélyházában, de elveszetten hánykolódik házassága tengerén, mert nem tudja, hogyan kell szeretnie imádott feleségét. Tessék, ilyen közhelyek jönnek ki az emberbol, ha nem elégszik meg a képzeletével, és föltétlenül objektiválni akarja Füst Milán lelke kapitányát. Hasonló sors vár arra is, aki színpadra adaptálja.
Darvasi László viszonylag jól megússza a dolgot. Másodszorra formás, kecses, kellemesen játszható színpadi változat sikeredett a keze alól - az elsot korábban Kaposváron mutatták be -, és a Radnótiban színházára talált. A Störr kapitány címu darab, illetve eloadás színesen, érzékletesen, a kis térben meglepoen látványos, filmszeru teatralitással meséli el egy zaklatott házasság néhány jelenetét. Teszi ezt nemcsak ízlésesen, hanem stílszeruen is, a harmincas évek társasági és társalgási viselkedésmódját, mindközönségesen magát a kort megidézve. Deák Krisztina rendezése olyan, amilyennek Füst képzelhette volna, ha netalán célul tuzi ki a sikeressé válást, és beilleszkedik a korabeli színházi szellembe. Ezt nem megróvólag mondom, a Máli néni szerzojének alighanem tetszene az a neofrivol, könnyed és líraian ironikus hangvétel, amely a produkció eredendo sajátja, s amely kétségkívül tartalmasan kivonatolja a regény fölszíni, az emberi kapcsolatok kívülrol látható szférájában történo eseményeit.
Kezdem mindjárt a külso képpel, Horesnyi Balázs díszletével, amely a hajót képileg átúsztatja szalonná. A fedélköz szegecselt, fémes ajtói, a falakra festett naplementés tenger, mely majd az eloadás végén egy filmszeru, premier plan snitten lehetoséget ad Cserhalmi Györgynek, hogy alatta búcsúzzon el halott nejének árnyékától és a nézotol, kalapban, titokzatos mosollyal, mint egy Humphrey Bogart, egyszóval ez a virtuális hajóra pingált virtuális tengeri táj majd a polgári szalon tapétája lesz, s a szerencsés áttunés játékos lebegést ad a környezetnek. Ilyenek a ruhák is, Benedek Mari biztosan mozog a tole szokatlan terepen, háború elotti szalonok, cukrászdák, bálok világát idézi meg könnyu kelmékkel, laza szabással, kalapokkal; Kováts Adélra rafinált, aszimmetrikus ruhákat ad, Cserhalmi fehér ingét martalóc-férfiasan hasig kigombolja, a pávatollas-estélyis bálon, ahol minden no Lizzynek van öltözve, kivéve Lizzyt, megképzi az eloadás utolsó negyedének kissé enigmatikus-szürreális stíljét.
A középpontban Cserhalmi áll, megorizve valamit az elso személyben írt regény éncentrikusságából. Kicsit már patinás, de talpig délceg tengeri medve, moccanatlanul robusztus a tengeri viharban, esetlen a szárazföldön, hóna alól húzza elo a virágot Lizzynek, fordítva tartja, a szirmánál, melákoskodik a hálószobában, piszkálja a fogát, társaságban nem komilfó. De ez a körme alatt fekete fickó mindamellett csupa férfisárm, aki a feleségén kívül ért a nokhöz; hiába ügyetlenkedik Miss Bortonnal a találkán, azért tudja, kivel van dolga - Hámori Gabriella hozza is a jólnevelt úrilány rámenosségét -, s pillanatok alatt helyre rakja. A szerelmi múltjáról anekdotázó, szuz cseléddel, az érte rajongó Máriával is csak szájba lehelteti magát, meg a vasalódeszkára fekteti - Szávai Viktória egészséges, tiszta lányt játszik, jóféle humorral -, de ujjal nem nyúlna hozzá. Kováts Adél Lizzyje azonban kifog rajta, nem azért, mintha ki akarna, hanem mert úgynevezett bonyolult no, akinél sohasem lehet tudni, mit akar, mire gondol, o a miértek noje, az o viszonya a férjéhez miértekbol áll, miért nem udvarol neki, miért nem üti pofon, miért nem tud vele bánni, miért nem ismeri, csoda-e, ha az örök megfelelési kényszer lebénítja a férfit? Kováts Adél stílusbiztos, finom portrét rajzol az érdekes és kiismerhetetlen notípusról, akihez hozzátartozik a budoárillat, a fura hajviselet, a lenge pongyola, a magányos dzsessztánc fuzoben és a kontrapunktikus viselkedés; tudniillik, hogy amikor szavakkal hívja a férfit, akkor gesztusokkal taszítja, és megfordítva. Rendezoi döntés szerint Lizzy nem csalta meg Störrt Dedinnel - talán jobb lett volna lebegtetni a kérdést -, de miután Széles Tamás Dedinje meglehetosen jelentéktelen, karizma nélküli figura, a dolognak amúgy sincs sem izgalma, sem tétje.
A háttérben - a staffázs staffázsaként - két pár szekundál az elotéri kettosnek. Az egyik a hajómágnás Kodor és aktuális kitartottja, Éva. Jordán Tamás maliciózus karaktert formál a gazdag vulgárfilozófusból, aki akkor van jól, ha rosszul van, mert akkor látja teljesülni pesszimista bölcseletét, s a hutlenség kieroszakolt bevallásától megnyugodva távozik az árnyékvilágból; Moldvai Kiss Andrea alázatos odaadással, mégis méltósággal szolgálja a férfit is, a szerepet is. A másik pár afféle (csaknem) néma rezonor, idos úr és idos hölgy - Keres Emil és Koós Olga -, ok tangózva végigkommentálják a cselekményt, mindenhol megjelennek mint szürreális jelenés, hogy a szenvedélyek elmúltával, rezignált kukkolóként véleményt mondjanak az életrol. Ez is, az utolsó negyed valóságfölöttivé tágított stílusa is - például Miklósy György jól poentírozott, bár kissé szervetlen rablóbetéte - az elemelt, metaforikus, költoi vízió felé szeretné terelni az eloadást. Nem minden eredmény nélkül. De az alapbenyomás és a siker titka mégiscsak az, ami elotte történik: egy polgári házasság hajótörésének gyöngéd, ideges és extatikus - áttunésekkel és bemozdulásokkal forgatott - színpadi filmje. Emblémája pedig az a világnagy tengeri kagyló, melynek neve Lizzy szerint nem Huség, hanem Szabadság.