Márton László: Szív-ügyek

Ketten egy új könyvrol - Szív Erno: Összegyujtött szerelmeim (Dzsessznovellák, elbeszélések, tárcák). Magveto Könyvkiadó, 2003. 294 oldal, 1990 Ft

Utoljára öt évvel ezelott írtam Szívrol az ÉS-be, akkor a Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? címu tárcagyujtemény kapcsán. Írásom egyik, ma is érvényesnek látszó megállapítása az volt, hogy Szív Erno azonos Darvasi Lászlóval, viszont Darvasi László nem azonos Szív Ernovel. Hogy miért és miképp van ez így, azt ma már, Darvasi életmuvének ismeretében, legalábbis A könnymutatványosok legendája óta fölösleges volna részletesen taglalni. Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy Szívnek is alakul az életmuve, igaz, nem annyira gyorsan és látványosan, mint Darvasié. Nem elsosorban a mennyiségi változásra gondolok (ez a harmadik Szív-kötet), inkább arra, hogy az elozo kötethez képest az itt olvasható elbeszélések, tárcák és "dzsessznovellák" együttesében határozottan kirajzolódik egy univerzalista kispróza-poétika.

A könyv rövid leírásához érdemes elovenni a fülszöveget, amely tömör, pontos, jól át van gondolva, és ennek megfeleloen kissé félrevezeto. De nem állít valótlant. Nos, a fül azt mondja, hogy 1. a könyv négy ciklusában, illetve kilencven kisebb-nagyobb írásában Szív egy, azaz egy történetet mond el, méghozzá "saját életének történetét"; hogy 2. ez a történet egyszersmind egy gyujtemény, tudniillik Szív "gyujteménybe foglalta azokat a noket (...), akiket szeretett és akik szerették ot", és hogy 3. ez a gyujtemény a teljesség igényével jött létre, ugyanis Szív "mindegyikükrol megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket foszereplové léptette elo."

Aki ezek után egy jelenkori Casanova önéletrajzára számít, az csalódni fog. Nem a kalandok hiányoznak, hiszen a kilencven szövegben legalább száz erotikus kaland van, inkább arról van szó, hogy Szív Ernonek nincs életkora és nincs életrajza; életének eseményei, így az egybegyujtött szívügyek is, megannyi diszkrét pont.

Más szóval, noha életkora és életrajza nincs, élete mégiscsak van. És ez az Összegyujtött szerelmeim, illetve a Szív-féle írásmuvészet egyik csodája.

Szív Erno könyvében ugyanis vannak nok, vannak kalandok, de mindenekelott csodák vannak. Vagy talán csak egy csoda van: az ismétlodik, variálódik bizarr leleménnyel. Szív Erno a mágia és a misztika határvidékén bolyong. Összegyujtött noügyeit olvasva, az upanisadok azon tanítása jutott eszembe, amelyet Szabó Lorinc e szavakkal tett ismertté a magyar irodalomban: "Egy a valóság, és ezer a ruhája". A "ruha" szót behelyettesíthetjük egy másik négybetus szóval, és akkor megkapjuk a Faust második részének utolsó sorát, amely Kálnoky László fordításában úgy hangzik, hogy "az Örök Asszonyi emel magához", de úgy is mondhatnánk, hogy "magába szippant".

Mindebbol következhetne a test-költészetnek az a válfaja is, amelyet Nádas Péter és - más írói eszközökkel - Pályi András muvel az újabb magyar epikában. Amit azonban Szív Erno ír, az próza, de nem epika, és sok benne az erotika, de kevés a test. Elég egyetlen futó pillantást vetni rá, hogyan bánik a helyszínekkel, az idopontokkal, a nevekkel (foleg a noi nevekkel), mindjárt látható, hogy nem összefüggések teremtésére, hanem széttagolásra törekszik, és a cselekményesítés feszültsége helyett egyfajta fonetikai feszültséget igyekszik fenntartani.

Ugyanis a valóságról, amelynek ezer a ruhája vagy mije, Szívnek alapjában véve mágikus jellegu elképzelései vannak. Szív Erno úgy képzeli, hogy a valóság elemei puszta megnevezéssel létrejönnek. Illetve, kicsit pontosabban: Szív Ernonek nincsenek elképzelései, ahogy életrajza és életkora sincs, mégis arról gyozi meg az olvasót, hogy írásai telis-tele vannak elképzelésekkel. Ilyenekkel valójában Darvasi László rendelkezik. Saját nevén közreadott muveiben létesíto jellegu nyelvi építkezés folyik, Szív Erno néven viszont nem építkezik, hanem ide-oda rakosgatja a téglákat, amelyeket önmagától, Darvasitól kapott, és amelyekbol o maga, Darvasi falat tud emelni. A Szív Erno-féle rakosgatás viszont annyi huhóval jár, olyan sok nyelvi kelléket hoz létre, azaz vesz igénybe ("...úgy beszélgetnek, hogy nem tudják, mirol beszélgetnek. Vagy egy görög angyal németül tanul. Elcsapott ügynökök, állástalan edzok, zöld hályoggal elkezelt csillagászok, hangjukat vesztett operaénekesek, meghasonlott cseh kofaragók, jobb napokra váró örömlányok idoznek a szivarfüstben..."), hogy a Szív-tárcák olvasója hajlamos elfeledkezni a nagypályás, "komoly" alteregóról. Egyszersmind arról, hogy amit Szív egy tárcaíró nemtörodömségével készen kapottnak tekint, azt Darvasinak elbeszéloként létre kellett hoznia.

Így tehát a mágikus jellegu, elszigetelt nyelvi létesítés nemcsak a történetmondás álruháját ölti magára, hanem (összhangban azzal a hagyománnyal, amely a fogalmazást azonosítja a fogamzással, az igét mint teremto erot a spermiummal) a mágikus ereju kimondást nyomatékosan össze is kapcsolja a szeretkezés aktusával. A tolószékes majom címu négyoldalas írásból, amely egymagában - összeszámoltam - tizenhétféleképpen szerepelteti a kimondás és az elhallgatás motívumát, mellesleg az is kiderül, hogy "minden gyónás egy erekció", és hogy: "Élt egyszer egy író, aki csak az orgazmusáról írt, és mindegyiknek másik nevet adott, rendes polgári nevek. És sorsok. Ez egy novella volt, ez meg egy bon mot. Szóvicc, elbeszélés, bekezdés. De mindnek van polgári neve, mindegyik orgazmusnak." A fülszöveg hasonló mondata nélkül is (amely persze orgazmusok helyett szerelmekrol beszél) rá lehet jönni, hogy ez utóbbi idézet Szív Erno alig leplezett vallomása. Ismétlem: Szívnek életrajza nincs, életmuve van. (Összehasonlításképp érdemes fellapozni a Szerezni egy not címu Darvasi-kötet nem is olyan sokkal hosszabb, de sokkal összetettebb írásait.)

Így értheto, hogy Szív kedvenc mondata Jakab apostol levelébol a tükörbe nézos mondat: "Mert megnézte magát, és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt", és hogy a Hortenzia harangjai címu szappanopera hétszázkilenc része összeolvad a Portail-sóhajtásban, amely - Szív szerint - az ártatlanság elvesztésekor hallható a leányok ajkáról. Az Összegyujtött szerelmeim tekintheto gyujteménynek, de tekintheto egyetlen óriási, dúsgazdagon kifejtett metaforának is.

Továbbá tekintheto indikátornak is: olvasás közben ki-ki megállapíthatja magáról, tehetséges ember-e vagy sem. Szív ugyanis Az Eddie Reim-szóló címu írásban a következo kijelentést teszi: "Aki nem tud olyat mondani, amitol a tehetségtelenek idegesek lesznek, maga is tehetségtelen." Márpedig Szív Erno könyvében és ebben a recenzióban a valóság régi ruhájáról, nem pedig a császár új ruhájáról van szó.