Darvasi László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot. Árad itt minden - tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik ("angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden"), valamint három férfi - Imre, Péter és Ádám -, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát.

Focinovellák

Próza. [Antológia. szerkesztette és az utószót írta Tarján Tamás.]

General Press, Budapest, 1996.

Fiatal írók könyve.

Próza. [Versek, novellák, esszék. Szerk. Kőrössi P. József és Takács József.]

Holnap, Budapest, 1989.

Átfordult idő. Fiatal költők antológiája

Egyéb. [Antológia. Szerk. Tamási Orosz János]

ILK, Budapest, 1986.

Az ellenség és a barátság művészete.

[Antológia. Szerk. Háy János és Kőrössi P. József.]

Könyvjelző. Kepes András válogatása fiatal magyar írók novelláiból.

Próza. Park, Budapest, 2002

Vizsgálat a rózsák ügyében.

Egyéb. [színdarab. R.: Mikuli János]

Janus Egyetemi Színház, Pécs, 1997.

Bolond Helga, avagy egy város, ahol szeretik a mazsolát..

Egyéb. [színdarab. R.: Czeizel Gábor]

Csokonai Színház, Debrecen, 1998.

Változat Füst Milán. A feleségem története c. regényére

Egyéb. [színdarab. Bezerédi Zoltán]

Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 2002.

Puskás, Pelé és George Best a földi időt tekintve nem ugyanabban az esztendőben, mégis szinte egyazon pillanatban lépnek be a mennyország kapuján. A három zseniális játékos igencsak örvendezik egymásnak. A mennyország is csodálatos, vannak szép és kedves nők, hűséges szurkolók, prémiumok, jólelkű klubelnökök, whisky és tengerpart. Ám csak néhány napig tart a játékosok boldogsága. A fiúk egyre nyugtalanabbak lesznek, végül az Úr elé járulnak. Az Úr sugárzó tekintettel fogadja őket, azt reméli, hogy magasztalni érkeztek őt. Pedig a három világhíres futballista csupán egyetlen kérdést tesz fel: „hol van a labda?!”Darvasi László új kötetében közel negyven szívszorító írást ad közre a fociról, és mindazokról, akik életre-halálra képesek a labdát kergetni.

A világ legboldogabb zenekara című gyűjtemény a kortárs szépirodalom egyik legjelesebb képviselőjének műhelyébe enged bepillantást: a kötet olvasói lépésről-lépésre nyomon követhetik a rövidebb szépprózát író Darvasi László pályájának indulását és alakulását. A könyvben az író a kilencvenes évek elején-derekán írt első négy, könyvesboltokban ma már hozzáférhetetlen novelláskötetének legjava szerepel, több olyan írás, amely megjelenése után más formában is elnyerte a közönség tetszését. Darvasi ezekben a darabokban változatosan és sokoldalúan meséli el nagy témáit, szerelem és halál, bűn és nyomozás, csábítás és megbocsátás, pusztulás és megmaradás megannyi konfliktusát - ha kell, figyelmes melankóliával, ha kell, szókimondó humorral, ha arra van szükség, az izgalom krimiszerű adagolásával. A gyűjtemény mindegyik novellája klasszikus módon előadott, fordulatosan kitalált történetek olykor a furcsa történelmi kulissza ellenére is annak a világnak a kitapintható lenyomatai, amelyben létezünk.

Gonosz köd ereszkedik Kavicsvárra, és a Fagy Tökfőzelékháború után újabb veszély fenyegeti a városka nyugalmát. Az emberek már nem is köszönnek egymásnak, s úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek. Megalakul a Gonoszok Szövetsége, hogy átvegye a hatalmat. Zűrzavar uralkodik mindenütt: a fejekben éppúgy, minta városka terein és otthonaiban. Vajon elég lesz-e Trapiti szeretete ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgok menetét? És vajon időben elkészülnek-e a jóságbogyók, amelyek képesek a rosszat jóra változtatni? Az Év Gyermekkönyve-díjjal kitüntetett Trapiti című meseregény folytatásában Darvasi László a műfaj legjobb hagyományait követve éppúgy figyelemre méltó tisztelettel és szeretettel fordul a mesék felé, mint a gyerekek és a mesét szerető felnőttek felé.

Szív Ernő összegyűjtötte szerelmeit. Néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik... Szív Ernő, a közismert hírlapíró, elbeszélések, regények és színpadi művek alkotója-szereplője, tárcarovarok vezető munkatársa ebben a könyvben saját életének történetét mondja el, mégpedig különleges szempontból: egyetlen nagy gyűjteménybe foglalta azokat a nőket – fiatal lányokat és érett szépasszonyokat, világhíres ragyogó szépségeket és a szürke hétköznapok megkerülhetetlen részeseit, tisztességben megőszült családanyáktól a névtelen utcalányokig –, akiket szeretett, és akik szerették őt. Összegyűjtötte szerelmeit, néha szabályos elbeszéléssel, néha tárcával, néha egy mondattal, néha csak egyetlen jelzővel adózott nekik – ám mindegyikükről megemlékezett, és hosszabb-rövidebb ideig mindegyiküket főszereplővé léptette elő. Történhet-e ennél több? Az Összegyűjtött szerelmeim írásai választ adnak erre a kérdésre.

Egy szép napon egy fura kis manócska bukkan fel a városkában, aki nem tudja, honnan és miért jött, csak annyit tud, hogy Bánatos Olivértől, a magányos és szomorkás festőtől kell segítséget kérnie. Ő Trapiti. De ki tudja, mi az, hogy Trapiti?

„Kínai novellák” – olvasható Daravasi László könyvének alcímében. Az elbeszélések gyűjteménye Kínába vezet bennünket, a császárok korába; uralkodók felvirágzásának és szükségszerű pusztulásának vagyunk a tanúi – vagy mégsem. Születésről és halálról, boldogságról és gyászról, hűségről és árulásról, igazságról és titokról, hatalomról és kiszolgáltatottságról, a valóságról és a valóság folyamatos kicsúfolásáról olvasunk – vagy mégsem. Még a mindentudó Csin Akadémia sem ismerhet mindent, pedig a Csin Akadémiáról úgy hírlik, mindennel tisztában van és minden eszköz a rendelkezésére is áll, hogy képes legyen a megragadhatóról és a beláthatatlanról, a megtörténtről és a meg nem történtről egyaránt tudomást szerezni. Vagy mégsem?

„Néha meg egy tájrészlet, a belgrádi autópálya, a Tisza vagy egy épülő gyerekpark láttán kellett nagyobbat sóhajtanom. Mintha a föld lett volna a feleségem, az ország. Egy igazi, élő nőről meg mindig a díszkendő jutott az eszembe. Hogy az olyan könnyű, elszáll, hacsak álmában sóhajt az ég, s ha nincs bogáncsbokor, amin megakadjon.” Darvasi írói erényeinek birtokában sűrűbb és erősebb kontúrokkal festi meg azt a világot, amit ez a novellisztika kezdetektől lát.