Nemi szerv beszédElhangzott a litera első, Szervest című előszilveszterén

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Mint bizonyára hallották, Kubában hétkilós leánygyermek született, anélkül hogy a szülőszoba fényében megvillant volna a császármetszéshez használatos rettenetes kubai henteskés. Amikor ilyesféle témákban mankóztatjuk bicegő képzeletünket, mindig szóba jön, mit jön, máris az első bekezdésbe furakodik a méret, mint fontossági tényező.
Nos, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nem tudom, tisztában vannak-e azzal tapasztalással, hogy irodalmi felolvasóesteken mindig kisebb lesz a méret, petyhüdt, elfelejtett, sértődött, magukba forduló hímtagocskák sírdogálnak a végtelenül férfias alsóneműkben, a megbántottságtól egymáshoz préselődő szeméremajkacskák, a csalódottságtól kedvetlen csiklók duzzognak avégett, hogy az Élet megint ki lett rúgva, igen, az Élet kint magányoskodik a Toldi mozi előtt, hogy újfent csak a protekciós lélek és az eminens szellem adja a bankot egy olyan ügyben, ahol soha sem ők viszik vásárra, mondjuk így, a bőrüket.
Még ha tudjuk is, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, hogy a coitusban is a lélek a boss.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Törökszentmiklóson egy nagyon szomorú gyári munkás. Akkoriban Törökszentmiklóson még voltak örömgyárak, mindenféle orgazmus üzemek és kéjkombinátok, és ezekben a gyárakban fényes tekintetű, micispakás munkásistenek csapolták a forró, sistergő, vakító fényű ondót. Nem tudom, miként derült ki ennek a szomorú, szentmiklósi munkásembernek a különös tulajdonsága. Talán a járása miatt. Talán, mert egyszer nem a tusolócsempe felé fordulva haboztatta magán az ázottkutyaillatú Kék-Vörös szappant, figyelme ellankadt egy végzetes pillanatra, minek következtében a társak elé tárult egy rettenetes húsdarab, egy, egy halálosztó, nos, zárjuk le azzal az elmés megállapítással ezt a mondatot, hogy színház az egész világ. Ez a szegény munkás soha nem talált magának társat. A legkíváncsibb, a legvakmerőbb, a helybeli muraközi lovakat a hímtagjuknál fogva emelő, s a kontyaik fölött megpörgetve elhajító törökszentmiklósi lányok is dideregve húzódtak az utcafalhoz, ha jellegzetes járásával végighaladt a Kossuth Lajos főutca többnyire vérpettyes, slájmtól síkos flaszterén. Pedig akkor még, jusson csak eszünkbe a hét kilós kubai leánygyermek, olcsók voltak a kubai utak.
Az ember, egy szomorú munkás, elutazik Kubába és.
Minden emberi ölben világháború van, világbéke van, egy forrongó, alakuló, táguló és szűkülő világegyetem van.
Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, Önök jól tudják, hogy miközben az Úr a falloszt teremtette, elsősorban az ironikus hajlamát élte ki. Különösen a herezacskó esetében van ez így, melynek elnagyoltsága, piszkos barnás, durván redőzött anyaga, néhány eltévedt szőrszállal való ékesítése olyasféle világproduktum, amely joggal ad okot mosolygásra, kuncogásra, uram bocsá', harsány kacagásra. Ám ahogy nyújtogatta, alakítgatta a hímtag könnyen omló, szomorúsággal és becsvággyal egyaránt fűszerezett húsát, újból kiütközött az Úr áldott tehetsége. Nézte, fogta, kicsit dédelgette, nagyobbította, kisebbítette, áh, hát persze, kis piros fejecskét helyezett rá, de szemet már nem, tekintetet nem adott neki, egészen közel hajolt hozzá, kéken parádézó erecskékkel hurkolta körbe, megnézte működik-e, majd útjára bocsátotta, menj, küzd, bízva bízzál, menj, kis bohóc, menj már, na, vakond, nem hallod?!
Hová, Uram, kérdezte erre a hímvessző, és mennyire igaza volt.
Így aztán, mit volt mit tenni, a vagina, s egyéb járulékos ékszerei, illetve kerti növényei jöttek sorra a teremtés nagyszabású színjátékában. Ekkor pedig az Úr megpróbált titokzatos, mindazonáltal nagyvonalú lenni. Nem elégedett meg a szeméremdomb pitypangos, pipacsvirágos lankáival, a szeméremajkak ezüstös csillogásával, nem elégedett meg, hogy a hüvely falát bátorrá, erőssé, és nagyon, nagyon alkalmazkodóvá tette, nem elégedett meg az illatával, az ízével, mediterrán gyümölcsös tálak, görögsaláták, különleges francai sajtok ízei, vagy egyszer, milyen érdekes, egyszer egy negróízű is, nem elégedett meg a menstruáció misztikus élményével, nem elégedett meg ama kis húsdarabnak a vagina mennyezetére való fölfüggesztésével, amely, mint tudjuk, további pluszképeségekkel ruházza föl a már eddig is nagyszerű és borzasztóan hatásos képződményt, hanem, mivel az Úr egyre inkább kihívásnak tekintette a dolgot, minden szépsége és titokzatossága mellett rettenetes erővel ruházta föl a vaginát. Méltó ellenfelet akart. A saját képére teremtett férfit legyűrni nem volt kunszt. Tudta minden hibáját, gyengeségét, hiszen azok az ő hibái és gyengeségei is voltak. Ráadásul ott van még a nő tekintete, amely ugyancsak kiegészítő elem, egyfajta csodafegyver a hétköznapi küzdelmekben, utcaharcokban és gerillatámadásokban. Nem, nem a levegőbe beszélünk. Görög és indiai mitológiák egyöntetűen állítják, hogy a nemi szervek rendeltetésszerű használata során egy hölgy orgazmusa kilencszer tágasabb, gazdagabb, filozófikusabb, pontosabb, árnyaltabb, költőibb, gazdaságosabb, hatékonyabb, kommunikatívabb, humánusabb, esendőbb, keresetlenebb, boldogobb, mint egy úr kéjérzete. Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, végezetül pedig engedjék meg, hogy Szív Ernőnek egy mondatát idézzem, aki szerint az Úr a Nő teremtésével igen nagy reszkírt vállalt, de végül, lássuk csak be, nagyon bejött neki.