Warning: mysql_fetch_assoc() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /var/www/clients/client2/web15/web/engine.php on line 157 Szilasi László: "n" - Írólap | Darvasi László

Szilasi László: "n"Laudáció Darvasi László Mészöly Miklós-díja kapcsán

"boldog, akit elbűvöl" (Mészöly Miklós: A pille magánya)

Az ősi rend szabályai szerint a genus demonstrativumban nem lehet confirmatio. A dicséret nem tartalmazhatja önmaga bizonyítását, hiszen az érvelés, puszta létével, épp azt tárná fel, amit, szándéka szerint, minden laudáció elfedni igyekszik: azt, hogy nincsenek, egyáltalán nem léteznek vitán felül álló értékek. Mivel pedig ebből a némiképp kilátástalan retorikai helyzetből (bár kedvem nagyon is lenne hozzá) mégsem akarok a mindennemű argumentációt kerülő kultikus dicsőítés nyelvének irányába elmozdulni, kénytelen vagyok egy legalább némiképp másféle kérdést feltenni. A továbbiakban nem azt kérdezem tehát, hogy megérdemli-e, hanem azt, hogy miért éppen ezt, a Mészöly Miklós-díjat, érdemli meg Darvasi László, közepesen fiatal magyar prózaíró.

Nos, ez a kérdés egyáltalán nem könnyű. Tisztességes megválaszolásához a mai magyar nyelvű próza alakulására a legnagyobb hatást gyakorló életművet, Mészöly Miklós minden egyes prózapoétikai megoldást kizárólag csak egyetlenegy szövegben alkalmazó, szívós következetességgel folyton tovamozduló, valóban pille-szerű és pille-szerűen magányos, s hihetetlen tömörsége okán tulajdonképpen terjedelmileg sem éppen kicsiny, véglegesen lezárult életművét kellene részletesen összevetnem a Darvasi Lászlóéval. Ezzel a közismerten hatalmas kiterjedésű, folyton gyarapodó, enciklopédikus jellegű, szerzőkben és narrátorokban, történetekben és elbeszélésmódokban, helyszínekben és szereplőkben, továbbá alighanem valamennyi egyéb tekintetben is szinte áttekinthetetlenül gazdag, s ráadásul minden egyes újabb kötettel poétikailag és nyelvileg is apránként, de többnyire radikálisan átalakuló corpusszal. Meg kellene találnom a lepkét az esőerdőben. Aprólékosan követnem az útját benne. A legfontosabb állomásokat azonban, szerencsére, ismerhetjük már. Valamennyien tudjuk például, hogy Darvasi László eddigi főművét, A könnymutatványosok legendája című 1999-es regényét teljes egészében Mészöly Miklósnak ajánlotta. Azért tette ezt, azért kellett ezt tennie, mert regényének terében megjelenik egy különös, régi leány - olyan erősen gondolt rá, hogy átvándorolt oda Mészöly 1973-as, Anno című novellájából. Mészöly Kumriája Budán, az ostrom után tizenkét évvel, 1698. október 26-án, este kilenc óra felé, színes üvegmozaik-darabokat gyűjt össze a romváros törmelékei alól: kupacokba rakja őket. Darvasi regényében az ostrom idején, 1686-ban, nyolcévesen találkozunk a kislánnyal: a könnymutatványosok új ötöse (Pilinger Ferenc, Vaszilka Drajan, Jozef Bezdán, David Mendelson és Arnót Abdurrahman) először neki mutatványoskodik. Darvasinál Kumrinának hívják ezt a kis rác vakarcsot. Az "n" betoldása, azt hiszem, annak a jele, ahogyan a Darvasi-regény a Mészöly-novella útmutatását megfogadva lefúr a nano-méretekig, s a forrásokról szinte teljesen lemondva, azokat csupán kedvcsinálóként alkalmazva, a fantáziaképek neutronjaiból, a képzelet megismerő- s képekből történeteket generáló teljesítményét jogaiba visszaállítva, a kupac strukturálatlanságán, pontosabban: a kupac kaotikus struktúráján túllépve (vagy: innen állva) újrateremti azt az elveszettnek hitt, folyamatos múlásban lévő, központ nélküli világegyetemet, amit történelemnek hívunk. Az igazán különös azonban valójában az, hogy ebben az esetben, úgy tűnik, még a rajta való túllépést, annak módozatait is az előd vezérli. Segít nekünk, hogy megtehessük helyette - s túllépés-e még ez ekkor. Darvasi olyan szerző benyomását kelti, aki a világot elsősorban nem a jól definiált fogalmak gondolatisága révén fogja meg, hanem azzal próbálja meg birtokba venni, hogy közvetlen, nagyon erős és nagyon érzéki kapcsolatot létesít vele. Éppen ezért nagyon is figyelemre méltó, hogy ebben a strukturáló továbblépésben-innenállásban igenis a legeslegsúlyosabb, legenigmatikusabb Mészöly-gnómák nyomait fedezhetjük fel. A szavahihetőség záloga, A "résről" és a Metafizikai sértettség - metafizikai optimizmus című Mészöly-szövegekre gondolok elsősorban. Pozitivista teljesség-igény helyett egyetlen (imaginatív) forrás fantasztikus újrabontása, az így előálló mozzanatok közötti rés konstitutív erejének újraelismertetése, a metafizikus fogalmak folyamatos és látványos széjjelhasználásának javaslata - Mészöly Miklós tulajdonképpen mindent felkínált ahhoz, hogy az érzéki gondolkodás nyelveinek egy különösképpen nagy erejű képviselője az ő gondolatai segítségével mozdulhasson el tőle egy mindenféle teleológiát teljességgel nélkülöző, általa megalkotott mezőben. Vagyis hogy Darvasi László azért érdemli meg elsősorban épp ezt, a Mészöly Miklósról elnevezett díjat, mert az irodalomtörténetünk által felkínált szerteágazó problémák közül, azt hiszem, ő elsősorban épp a Mészöly Miklós által ránk hagyományozottakat vitte a leggazdagabb és leggyümölcsözőbb irányokba tovább.

De - szerencsére - most, amikor immár kezünkben tarthatjuk az első válogatott Darvasi-novelláskötetet, A világ legboldogabb zenekarát, benne az első pályaszakaszt lezáró, kisregény méretű remekléssel, a Zord Apával, s amikor ezzel egy időben ugyanakkor olvashatjuk már a készülő új nagyregény, a Virágzabálók elkészült fejezeteit is, azt hiszem, akár érvelés nélkül belátható az is, hogy mindemellett, ráadásul, még vitán felül meg is érdemli.

Warning: Unknown: write failed: No space left on device (28) in Unknown on line 0 Warning: Unknown: Failed to write session data (files). Please verify that the current setting of session.save_path is correct (/var/www/clients/client2/web15/tmp) in Unknown on line 0