Vidám mondatok

És amikor a nyelv vidám lesz,
akár a mesebeli daráló,
ontja majd a vidám mondatokat.
Férfiak falatoznak a lugasban.
Jól hallatszik, valakinek porcogó jutott.
Csattannak a bicskák, zörög a zsírpapír,
majd egy tétova rózsaszirom
a munkaruhák suhogása után indul.

A harangozó beárulta a kántort,
ő aztán beárulta az ostyasütőt,
ő meg a templomkert gondozóját,
ő a bérmálásra siető gyerekek viselkedését,
a gyerekek a szülőkre panaszkodtak
és így tovább.
Oly sok tényező múlik egy
prédikáció sikerén.

Fiatal kadét tál osztrigával.
Viszont úgy sír, hogy minden könnycsepp
a tál mellé hull.
Bár lehetne óvatosabb
a tengernél.

Egy cég apróhirdetése.
Templomok, kápolnák takarítását vállaljuk
tapasztalt, megbízható munkatársakkal,
ár megegyezés szerint.
Elolvassa, keresztet vet,
majd olyan arckifejezéssel,
mint aki magának az ördögnek
a seggébe dugja az ujját,
tárcsáz.

Lehallgató készülékek egy szülőszobában.

Semmire sem vágyott jobban,
mint hogy a világ tisztelje,
s ő e tiszteletet, akár
egy rakás szart, nagy ívben
megvethesse.

Abban az iskolában a balerinanövendékek
a hagyományt követve reggelente
a parti homokban gyakoroltak.
Amikor meghalt, az iskola takarítójának
lakásában több zsák homokra lelt a fia.
A férfi délről jött, és egyetlen napja volt
a hagyatéki ügyek elrendezésére.
Akár egy könyvtár, dünnyögte a tömött,
katalogizált zsákok láttán.
Aztán persze nem értette,
hogyan kerülhettek a homok közé
ép kagylóhéjak, csigaházak és
öklömnyi tengeri kavicsok.

A festő, ki egy nap
úgy döntött, visszavásárolja az összes
képét, keserűen tapasztalta,
hogy jobbak az eredetiek közt
felbukkanó hamisítványok.
Az igazi vigasz, mondta később, kellemetlenebb
a leggyalázatosabb reménytelenségnél is.

Múlni, vagyis növekedni.

Nem értem, fel nem foghatom,
mit mond, de bármikor
megtanulom, fölmondom,
és bármikor, ahogyan ő nekem,
másnak is megtanítom.

A házból rálátni a kertre.
A kertből rálátni a mezőre,
onnan a völgyre, a hegyekre, az égre.
És soha nincsen visszaút.

A mexikói határon fogták el azt a teherautót,
melynek platóján kétmillió keresztre
feszített Jézust csomagoltak fadobozokba.
Nyüszített a határőr kutyája, a porba kushadt.
A sofőr izzadva bizonygatta,
a kétmillió között ott van az igazi,
az eredeti megfeszített is, melyről az
összes többit mintázták.

Azzal vigasztalta magát,
hogy a férfiak egy disznóólban is férfiak.

Hajnal egy kórházudvaron.
Mókus fut az éjszakás nővér hátára,
s ő azért imádkozik, hogy az állat
a vállán maradjon, míg ő a kapuhoz ér.
Elég a haldoklók panaszából,
az infúzió csöpögéséből,
az ágyak nyikorgásából.
Új nap kezdődik,
jár neki az öreg portás csodálata,
ahogy elhalad a fülke előtt,
jár neki az idős ember tekintete,
ki a kelő Nap fényében jól látja majd,
hogy a mókus a tarkóját harapdálja.

Beleszomorodni egy másik emberbe,
ennél szörnyűbb állapotot nem ismert.
Az olyan embert,
ki a bánatodat magába nyeli
és hordozza, ki nem hányja,
ki nem üríti soha,
túlélni, de eltemetni sem lehet.